Az a belső feszültség, amely akkor jelenik meg, amikor az ember tudatába valódi világosság lép, de a személyiség régi rendje még nem képes azt békében befogadni. A fény ilyenkor nemcsak vigasztal, hanem leleplez, ezért nyugtalanságot kelt mindabban, ami eddig rejtve, megszokásban vagy önigazolásban élt. Hermetikus értelemben ez a nyugtalanság nem hiba, hanem az ébredés egyik jele: a sötétben megszokott formák megmozdulnak, mert megérezték a felbomlás közeledtét. Ami nyugtalan lesz a fénytől, az már nem maradhat ugyanúgy rejtve
