Azok a nem fizikai, mégis a teremtett természethez tartozó létrétegek, ahol az érzések, vágyak, gondolatformák, asztrális képek és túlvilági benyomások működnek. Hermetikus–rózsakeresztes értelemben ezek nem azonosak a tiszta szellemi világgal, mert még hordozhatják a mulandó természet kötéseit, káprázatait és visszfényeit. A finomanyagi területek ezért egyszerre lehetnek közvetítő terek és próbaterek, ahol a léleknek meg kell tanulnia különbséget tenni fény és lidércfény között. Aki ezeket végső valóságnak hiszi, könnyen a tükörszféra foglya marad; aki átvilágítja őket, annak számára a tisztulás útjának állomásaivá válnak.
