Egy szír–gnosztikus költemény, mely az emberi lélek alászállását, feledését, majd az isteni eredethez való visszatérését írja le. A gyöngy az isteni tudás és lényeg szimbóluma, amit az ember az inkarnációval elveszít, de nem véglegesen. A belső emlékezés, a Lélek Hírvivőjének hangja ébreszti újra: a küldetés nem kívül van, hanem belül.
