Az a látszólagos összeolvadás, amikor két ember, erő vagy belső princípium nem megtisztult egységbe kerül, hanem kölcsönös hiányt, vágyat vagy árnyékot ragaszt össze. Ilyenkor az egység érzése intenzív lehet, mégsem teremt szabadságot, mert nem a lélek, hanem a megkötött asztrális anyag kapcsolódik. Alkímiai értelemben ez a hamis coniunctio rokona: a valódi átalakulás helyett ideiglenes bűvölet és keveredés jön létre. Ami hamisan egyesül, azt végül a tisztulásnak újra szét kell választania.
