Az a személyiségműködés, amely látszólag megtartó, bölcs vagy szolgáló szerepben jelenik meg, valójában azonban kontrollt, tekintélyt vagy rejtett önigazolást épít a tér fölé. A hamis tértartó nem a folyamatot szolgálja, hanem saját központi szerepét védi, ezért a jelenlét helyére finom irányítás, a bizalom helyére függés kerül. Hermetikus értelemben ez a szív nélküli rend egyik közösségi alakja: edényt mutat, de belül birtokolni akarja a művet.
