Az a tudatállapot, amelyben az ember látszólag kívülről, tárgyilagosan szemléli önmagát vagy másokat, de figyelméből hiányzik a szív melege és az együttérző jelenlét. Nem azonos az éber tanúval, mert míg az éber tanú világosságot és szabadságot teremt, a hideg megfigyelő távolságot, kontrollt és finom elszakadást hoz létre. Hermetikus értelemben ez a tudatosság torzult formája: lát, de nem érintődik; felismer, de nem engedi, hogy a felismerés átalakítsa. A gyógyulás ott kezdődik, ahol a figyelemhez újra szív, részvét és belső melegség társul.
