Az a szervezőelv, amelyben az érték, a tekintély és a döntés „fentről lefelé” áramlik, ezért a rend forrása kívülre kerül, és az egyén könnyen a belső középpont helyett a külső jóváhagyásra hangolódik. Ilyenkor a forma (szabály, rang, szerep) hajlamos átvenni a vezetést a szív élő igazsága fölött, és a rend – ha nem párosul szeretettel és belső belátással – szív nélküli renddé merevedhet. A hermetikus–gnosztikus látás számára a kérdés mindig az, hogy a hierarchia az ébredést szolgálja-e, vagy az egót és a félelmet konzerválja.
