Az a képzet- és emlékezetréteg, amely a lélek „előző útjainak” lenyomataként jelenik meg, akár valódi spirituális tapasztalatként, akár pszichés–asztrális narratívaként. A hermetikus–rózsakeresztes óvatosság szerint az inkarnációs múlt könnyen válhat tükörszférás történetgyártássá, ha az ego identitást és jelentőséget épít belőle, ezért a döntő kérdés nem az, hogy „mi voltam”, hanem hogy mi tisztul és rendeződik most. Ami igaz belőle, az alázatot és felelősséget teremt, nem pedig képzelt pódiumot.
