Azok a finom, sokszor alig észrevehető mozdulatok és reakciók, amelyekben az ember újra és újra ugyanazt a mintát járja be, mintha egy belső koreográfia irányítaná. Ezek a „lépések” nem véletlenek, hanem a tudattalanul működő sorsminták ritmusai, amelyek addig ismétlődnek, amíg fel nem ismerjük őket. Hermetikusan ez a menüett mélyebb szintje, ahol a forma már belülről vezeti a mozgást. A szabadság ott kezdődik, ahol a lépés tudatossá válik.
