Az a teremtő és rendező intelligencia, amely nem emberi okoskodásként, hanem a lét mély törvényeként működik, és amelyben minden forma, ritmus és kapcsolat értelmet nyer. Rokon a Logosz fogalmával, de itt hangsúlyosabb a világot átható bölcs rend, amely nemcsak kimondja, hanem fenn is tartja a teremtést. Gnosztikus–hermetikus értelemben az isteni értelem akkor válik belső tapasztalattá, amikor az ember már nem pusztán gondolkodik róla, hanem ráhangolódik. Ahol ez megjelenik, ott a káosz mögött rend, a sors mögött tanítás látható.
