Jelzem, hogy a Kegyelem szócikk már elkészült korábban, ezért itt az „isteni kegyelem” hangsúlyát bontom ki külön. Az isteni kegyelem az a magasabb rendű beavatkozás vagy átvilágító jelenlét, amely nem eltörli a törvényt, hanem olyan mélységben érinti meg az embert, ahol a bukás, bűn, fájdalom vagy kudarc új kiindulássá válhat. Nem érdem, nem jutalom és nem felmentés, hanem átalakító irgalom, amely a szétesett anyagban is felismeri az arany lehetőségét. A kegyelem ott működik igazán, ahol az ember már nem menekül önmaga elől, hanem engedi, hogy a fény belépjen a törésbe.
