Az a mély, lélekből fakadó sóvárgás, amely nem külső függetlenséget, hanem a régi természet kötéseiből való valódi felszabadulást keresi. Ez a vágy különbözik az ego szabadságigényétől, mert nem azt akarja, hogy „azt tehessem, amit akarok”, hanem azt, hogy a lényem többé ne legyen a félelem, vágy, bűvölet és ismétlődés rabja. Hermetikus–gnosztikus értelemben ez a hazahívó erő: a lélek emlékezete arra, hogy eredete szerint nem börtönre, hanem világosságra rendeltetett.
