A kínai hagyományban a jin és jang az egymást kiegészítő, egymásba forduló alapminőségek képe: befogadó és kiáradó, sötét és világos, nyugalmi és mozgó, formát adó és átformáló erő. Hermetikus szemmel ez a coniunctio oppositorum keleti rokona, amely azt tanítja, hogy az ellentétek nem ellenségek, hanem egyetlen nagyobb rend mozgásai. Ha az ember az egyik oldallal azonosul, elveszíti az egészet; ha látni kezdi a játék ritmusát, közelebb kerül a belső egyensúlyhoz. A bölcsesség itt nem választás az ellentétek között, hanem részvétel a rendjükben.
