Az az emberi magatartás, amely szívesen elemzi mások tévedéseit, rendszerek hibáit és utak veszélyeit, miközben önmagát nem teszi ugyanilyen szigorú vizsgálat tárgyává. A kritika itt nem az igazság szolgálata, hanem finom önvédelem: a személyiség így őrzi meg fölényét anélkül, hogy valóban kockára tenné saját átalakulását. A gnosztikus úton ez a pozíció különösen csábító, mert a tisztánlátás látszatát adja, de nem visz közelebb a lélekhez. Ahol valódi felismerés van, ott a kritika együtt jár önleleplezéssel is.
