Az a tudatműködés, amely nem elsősorban fogalmakban, hanem belső képekben, szimbólumokban és hangulati alakzatokban érzékel és értelmez. Ez önmagában nem alacsonyabb rendű, sőt a hermetikus hagyomány számára a szimbólum gyakran közelebb visz a valósághoz, mint az elvont fogalom. Veszélye ott kezdődik, ahol a kép többé nem kapu, hanem káprázat lesz, és az ember már nem olvassa, hanem imádja saját belső látványait. A megtisztult képi gondolkodás nem elszakít a valóságtól, hanem mélyebb rendjét teszi érzékelhetővé.
