Azok a külső vagy belső pályák, amelyeket a család, hagyomány, társadalom, sorsminta vagy korábbi döntések előre megrajzolnak az ember számára. Ezek az útvonalak adhatnak tájékozódást, de fogsággá is válhatnak, ha az ember nem vizsgálja meg, valóban a lélek irányát szolgálják-e. Gnosztikus–hermetikus értelemben a kijelölt út nem mindig azonos a saját ösvénnyel; a beavatás egyik próbája éppen annak felismerése, mikor kell követni, és mikor kell belülről új irányt találni.
