A beavatás egyik legcsendesebb és legnagyobb erejű szakasza: amikor már nem működik a régi, de az új még nem érkezett meg. A kiüresedés nem veszteség, hanem szent előkészítés: az ego visszahúzódása, hogy helyet adjon a lélek mozdulatának. Aki ezt nem sieti megoldani, hanem jelen tud maradni benne, az befogadóvá válik a valódi fényre.
