A belső hűtlenség finom formája, amikor önmagunk igazát feladjuk a túlélés, a megfelelés vagy a biztonság illúziójáért. Nem minden kompromisszum rossz, de a spirituális úton minden olyan engedmény, amely eltávolít a lélek igazságától, visszahúz az ismétlődés körébe. A beavatott útja nem a harc, hanem a belső hűség gyakorlása – még akkor is, ha nincs látható eredmény.
