Nem gondolkodás, hanem jelenlét. A figyelem csendes összpontosítása arra, ami mélyebb a szavaknál. A kontempláció nem akar megérteni vagy elérni semmit – csak belehallgat a Lét titkába. Ilyenkor nem mi nézünk, hanem valami néz bennünk. És ez a pillantás átalakít.
