A klasszikus exorcizmusban az „ördög” gyakran a tudattalanba száműzött rész szimbóluma volt, nem valódi entitás. Az ördögűzés gyakorlatai az árnyékprojekció kollektív szertartásai lettek, melyek a belső átváltozás helyett sokszor kivetített harcokba torkolltak. A hermetikus nézőpont szerint a valódi „űzés” nem elűzés, hanem transzmutáció – a démonikus minőség fénybe emelése.
