Az a történelmi és belső határhelyzet, amikor egy régi tudatforma már nem képes megtartani az embert, miközben az új rend még csak feszültségként, hívásként vagy előérzetként van jelen. Hermetikus értelemben a korszakváltás nem kizárólag külső esemény, hanem tudati próba: kiderül, ki ragaszkodik a régi formákhoz, és ki képes befogadni az új szellemi áramot. A valódi váltás mindig a szívben kezdődik, mielőtt világképpé vagy történelemmé válna.
