Az a biztonságérzet, amelyet az ember kívülről akar megszerezni: tekintélyekből, rendszerekből, jelekből, dogmákból vagy közösségi visszaigazolásból, hogy ne kelljen a belső bizonytalanság tüzén áthaladnia. Ez a bizonyosság átmenetileg megtartó lehet, de ha kizárólagossá válik, elzárja a lelket attól, hogy saját középpontjában találjon igaz tájékozódást. Gnosztikus értelemben a külső bizonyosság gyakran a hit pótléka, nem annak beteljesedése. A valódi út ott kezdődik, ahol a külső kapaszkodó már nem helyettesíti a belső világosságot.
