Az a helyzet, amikor valaki vagy valami fizikailag, érzelmileg vagy közösségileg közel van hozzánk, de ez a közelség még nem jelent valódi belső találkozást. A személyiség könnyen összetéveszti a külső elérhetőséget a lélek kapcsolatával, miközben a mélyebb megértés, tisztelet vagy átalakító érintettség hiányozhat. Hermetikusan a külső közelség csak akkor válik valódi kapcsolattá, ha a térben való közel-létet belső jelenlét is kíséri.
