Rokon a korábban kidolgozott mélyben álló tengely fogalmával, de itt a lényeghez való hűség kerül előtérbe. A lényegi tengely az a belső irány, amely akkor is megtartja az embert, amikor a külső szerepek, vágyak és önképek változnak vagy széthullanak. Nem merev elv, hanem a lélek középpontjából fakadó tartás, amely megkülönbözteti a valódit a járulékostól. Hermetikusan ez az a tengely, amely köré az új templom felépülhet.
