Az a belső esemény, amikor a valóság nem többé tárgyként, fogalomként vagy tanításként áll az ember előtt, hanem önmagát kezdi feltárni a tudat és a lélek számára. Ez a kinyilatkoztatás nem külső bizonyíték, hanem létélmény: a dolgok mögött egyszerre felismerhetővé válik a teremtő rend, az isteni értelem és az örökkévaló jelenlét. Hermetikus–gnosztikus értelemben ilyenkor a világ áttetszővé válik, és a jelenségek már nem elfedik, hanem hordozzák a mélyebb valóságot. A lét akkor nyilatkozik ki, amikor az ember nem magyarázni akarja többé, hanem alázattal befogadni.
