Az alkímiai putrefactio torzult vagy félbeszakadt állapota, amikor a régi forma már bomlásnak indult, de a folyamat nem tud végigmenni, ezért az anyag nem szabadul fel, hanem bűzös, nehéz köztes állapotban reked. Pszichospirituális értelemben ez akkor történik, amikor az ember belátja ugyan, hogy valaminek meg kell halnia benne, de visszatartja a teljes elengedést. A régi már nem él, az új még nem születik, és a tudat a kettő közötti pangásban szenved. A gyógyulás itt a valódi mortificatio vállalása: engedni, hogy ami lejárt, teljesen elbomoljon.
