Az a belső állapot, amikor az ember nem külső célba érésként, hanem mélyebb otthonosságként tapasztalja meg, hogy egy út szakasza beteljesedett benne. A megérkezés nem végleges megállás, hanem csendes összerendeződés: a lélek egy időre nem keres, hanem jelen van abban, amit már megértett. Hermetikus értelemben a megérkezés mindig új küszöb is, mert amit az ember valóban birtokolni kezdett, annak hamarosan szolgálattá kell válnia.
