Az a finom, de veszélyes illúzió, hogy az ember már célba ért, már „tudja”, már túl van a lényegi munkán, ezért a további önvizsgálat és tisztulás szükségtelenné válik számára. Ez az állapot gyakran spirituális eredmények, felismerések vagy szerepek után jelenik meg, amikor a persona ismét megszilárdul, csak már „fényesebb” alakban. A hermetikus út számára ez különösen csalóka, mert a valódi előrehaladás mindig alázatot és további nyitottságot szül, nem pedig végleges önigazolást.
