Az a mély, gyakran kimondatlan törés, amikor az ember eltér attól az iránytól, amelyet egyszer már lelke igazként felismert. Nem puszta mulasztás, hanem belső hűtlenség a saját lényegi tengelyhez, amely lelkiismereti feszültségként, szétszóródásként vagy erővesztésként tér vissza. Hermetikus értelemben a megszegett belső ígéret nem végleges bukás, hanem visszahívás: emlékeztet arra, hogy amit a lélek egyszer megpecsételt, azt az élet később számon kéri.
