Az a belső vagy szellemi alap, amely nem hangulatból, szerepből vagy külső bizonyosságból tartja meg az embert, hanem a lélek mélyebb rendjéből. A megtartó valóság nem mindig látványos, gyakran inkább csendes jelenlétként működik, amely válságban is emlékeztet arra, mi marad igaz. Hermetikus értelemben ez az a belső alapkő, amelyre nem látszatvár, hanem valódi templom épülhet.
