Az a rejtett belső tartóerő, amely akkor is jelen van az emberben, amikor a felszíni élet szétesik, a vágyak hullámoznak, és a személyiség elveszíti bizonyosságait. Nem külső támasz, hanem a lélek mélyebb rendjéből fakadó függőleges irány, amely összeköti az anyagi létet a szellemi eredettel. Hermetikusan ez a belső axis mundi, amely köré az ember szétszórt részei újra rendeződhetnek. Aki ezt felismeri, annak a sors viharai már nem ugyanúgy mozdítják ki középpontjából.
