Az a maró, feloldó belső erő, amely a tudat mélyrétegeiből tör fel, és elkezdi oldani a régi kötéseket, önazonosságokat és megmerevedett lelki formákat. Ez a „sav” lehet fájdalmas felismerés, szégyen, intenzív belső feszültség vagy olyan igazság, amely többé nem engedi fenntartani a régi képet önmagunkról. Hermetikus értelemben ez a dissolutio tüze és sava egyszerre: nem pusztán rombol, hanem előkészít. Ami feloldódik benne, abból új rend születhet.
