Nem a rendkívüli eseményekben rejtőzik, hanem a hétköznapok egyszerű, tiszta pillanataiban. Az alázatban, amikor nem akarsz több lenni. A kritikamentességben, amikor nem ítélsz. A szolgálatban, amikor nem magadért cselekszel. Ezek nem eszközök, hanem kapuk – a lélek ősi tulajdonságai, melyeken keresztül a misztérium önmagát fedi fel. És aki ezeken az ösvényeken jár, az már a beteljesedés felé halad.
