Nem színház, hanem belső szellemi esemény: az emberi lélek és a kozmikus princípiumok találkozása egy történetben, mely önmagán túlmutat. A misztériumdráma a beavatás nyelve, ahol az archetípusok megelevenednek, és a néző önmagára ismer. Rudolf Steiner misztériumdrámái például ilyen szellemi tükrök: belső folyamatokat jelenítenek meg a világ külső képei mögött.
