Az a belső világosság, amely nem pusztán tudást ad, hanem átvezet a látható világ sötétebb rétegein, ahol a lélek saját eredetét és útját keresi. A fáklya képe arra utal, hogy a misztérium nem egyszerre tárul fel, hanem lépésről lépésre világítja meg az ösvényt. Hermetikus–gnosztikus értelemben ez a megkülönböztető fény, amely a káprázat világában segít felismerni, mi vezet haza, és mi tart fogva. Aki ezt hordozza, annak nem tűnik el a sötétség, de többé nem uralkodik rajta vakon.
