Mindazok a formák, kapcsolatok, javak, szerepek és tapasztalatok, amelyek az idő törvénye alatt állnak, ezért keletkeznek, változnak és elmúlnak. A mulandó dolgok önmagukban nem hamisak, de hamissá válnak, ha az ember tőlük várja az örök biztonságot vagy végső önazonosságot. Hermetikus értelemben a múlandóság nem büntetés, hanem tanítás: megmutatja, mi az, ami csak hordozó, és mi az, ami valóban lényegi. A lélek akkor kezd szabaddá válni, amikor szeretni tudja a mulandót anélkül, hogy benne keresné az örökkévalót.
