Az az állapot, amikor az ember elveszítette kapcsolatát belső tengelyével, ezért élete nem belső rendből, hanem külső impulzusokból szerveződik. Ilyenkor a személyiség reagál, nem cselekszik; sodródik, nem irányít. A középpont hiánya nem hiba, hanem felismerési pont, amely világossá teszi, hogy a lélek vezetése nélkül nincs tartós egység.
