Az a küszöbhelyzet, amikor a belső folyamat eljut egy pontra, ahol a régi önazonosság már nem tartható fenn, még ha a személyiség vissza is menekülne. Nem romantikus végzetmondat, hanem az átalakulás törvénye: ami egyszer lelepleződött, többé nem „nem tudott”. A „nincs visszaút” ezért a lélek komolyságát jelzi, mert egy bizonyos felismerés után minden visszalépés csak ideiglenes elhárítás, nem valódi megoldás.
