Az a finom, holdfényű takarás, amely egyszerre véd és elrejt, mert a lélek mélyebb igazságai nem mindig tárulhatnak fel közvetlen nappali világosságban. Ningal fátyla a szent rejtettség képe: az a küszöb, ahol az embernek meg kell tanulnia különbséget tenni a homály, a káprázat és a termékeny titok között. Hermetikusan ez a fátyol nem elzárás, hanem előkészítés, mert ami túl korán lepleződik le, azt a tudat még nem tudná tisztán hordozni. A fátyol akkor emelkedik fel, amikor a szív már nem birtokolni, hanem szolgálni akarja a titkot.
