Az a holdi, női és befogadó mélységben élő vágy, amely nem birtokolni akarja az életet, hanem teret ad neki, hogy megszülethessen, érlelődhessen és szent formát találjon. Ningal alakjában ez a lét-vágy nem nyugtalan sóvárgás, hanem csendes kozmikus anyaság: a létezés megőrzésének, hordozásának és fátyol alatti érlelésének vágya. Hermetikus értelemben ez a női edény belső igenje, amelyben a lélek nem menekül a mélységtől, hanem otthont készít a megszülető fénynek.
