A koporsó a női befogadás sötét, lezáró és átalakító arca: az az edény, amely nem életet szül azonnal, hanem előbb magába fogadja a meghaló formát. Hermetikus értelemben ez a nigredo méhe, ahol a régi identitás, vágy és önkép elcsendesedik, hogy a lélek új minőségben születhessen meg. Nem végső pusztulás jelképe, hanem átmeneti szent zártság, amelyben a halál a transzmutáció szolgálatába áll.
