A papnő az a női princípium, amely nem önmagáért őrzi a titkot, hanem közvetítőként áll a látható és a láthatatlan között. Ő a szentély szolgálója, a fátyol őrzője és az emlékezet hordozója, aki tudja, hogy a titok nem birtok, hanem rábízott rend. Hermetikusan a papnő a belső csend, az intuíció és a szakrális fegyelem alakja, amely megkülönbözteti a szent homályt az asztrális káprázattól.
