A kollektív tudattalanhoz igazodó embercsoport képe, ahol az egyén lemond a belső iránytűjéről, és a külső normák szerint él. A „nyáj” nem erkölcsi ítélet, hanem tudatállapot: amikor a biztonság és az elfogadás vágya elnémítja az egyedi lélekhívást. A hermetikus úton a nyájból való kilépés nem lázadás, hanem ébredés – annak felismerése, hogy az igaz út egyedül járható.
