Az a szemlélet, amely nem áll meg a jelenségeknél, hanem minden történés mögött az összefüggő okrendet kutatja, vagyis azt, hogy mi miből születik a látható és láthatatlan világban. Hermetikus értelemben ez nem puszta racionalitás, hanem a törvényekbe való beavatás: annak felismerése, hogy semmi sem elszigetelten történik, hanem a világ mágneses rendjébe illeszkedve. A gnosztikus ember számára az okok tudása nem hatalmat, hanem józanságot ad, mert leleplezi a káprázatot. Minél mélyebbre lát az ember az okok rendjében, annál kevésbé hibáztat, és annál inkább ért.
