Az alkímiai dissolutio lelki megfelelője: az a folyamat, amelyben a megszilárdult formák, merev azonosulások és megkötött szerkezetek fokozatosan elvesztik tartóerejüket. Az oldódás gyakran bizonytalanságként, kiüresedésként vagy a régi bizonyosságok széthullásaként élhető meg, mégis a belső szabadság egyik kapuja. Hermetikusan nem szétesés önmagáért, hanem a forma feloldása a mélyebb rend érdekében. Ami nem tud oldódni, az nem tud átalakulni sem.
