Az az állapot, amikor az ember ugyanazokat a vágyakat, sérüléseket, gondolatokat vagy spirituális felismeréseket járja körbe újra és újra, de a mozgás nem vezet átalakuláshoz. Ilyenkor a folyamat látszólag élő, valójában azonban zárt keringés, amely önmagát táplálja és önmagába tér vissza. Hermetikusan az öncélú körforgás a beavatás elakadása: a kerék forog, de nem emel, mert hiányzik belőle a valódi döntés és a középpont felé tartó irány.
