Az a lét- vagy tudatállapot, amelyben egy belső világ saját törvényei, képei és ismétlődései között forog, miközben elveszíti kapcsolatát a magasabb renddel. Ilyen térben minden látszólag működik: van rend, forma, hatalom és mozgás, de nincs valódi átjárás a szellem felé. Gnosztikus értelemben ez a demiurgikus kozmosz belső képe is lehet: zárt világ, amely önmagát végsőnek hiszi, mert nem látja, hogy fölötte tágasabb valóság áll. A szabadulás ott kezdődik, ahol a tudat felismeri a tér zártságát.
