Az az állapot, amikor az ember ugyanazokat a belső mintákat, reakciókat, vágyakat vagy sorshelyzeteket járja újra, anélkül hogy felismerné bennük a visszatérő törvényt. Ilyenkor az ismétlés nem tanít, hanem fogva tart, mert a tudat még nem lát rá arra, amit újra és újra működtet. Hermetikus értelemben ez a circulatio árnyéka: körforgás, amelyből hiányzik a felismerés, ezért nem spirálisan emel, hanem ugyanabba a pontba tér vissza.
