Az a belső beállítódás, amelyben az ember előre védekezik, mielőtt valóban megérintené a helyzet, mert múltbeli sebei alapján veszélyt sejt ott is, ahol talán már kapcsolat vagy tanítás érkezne. Ez az attitűd valaha védelmet adhatott, később azonban burokéletet teremt, amelyben a lélek mozgása beszűkül. Hermetikusan ez a persona és a félelem együttműködése: a személyiség megőrzi önmagát, de közben távol tartja a valódi átalakulást. A feloldás ott kezdődik, ahol a védelem már nem automatikus, hanem tudatosan vizsgálható.
