A tudat mélyén élő időtlen tudás felébredése, amely nem tanulással, hanem felismeréssel történik. Az ősemlékezés az, amikor valami ismeretlen ismerőssé válik, amikor egy jelkép, egy szó, egy találkozás visszanyit egy lezárt belső kaput. Ez a lélek válasza a hívásra: „Tudtam mindig, csak elfeledtem.”
